“Ahhoz, hogy sikeresen tudj navigálni két dolgot kell hajszálpontosan ismerned:
1. hol vagy most;
2. hová akarsz eljutni.
Az élet is pontosan ilyen. Bárhonnan eljuthatsz bárhová, csak őszintén szembe kell nézned a helyzeteddel, és el kell döntened, hogy mit akarsz elérni.
A jelenlegi helyzeteddel való nyers szembesülést azonban jól kell felhasználnod. Nem arra való, hogy korlátozza a céljaidat, csak a navigáláshoz kell, hogy jól tudd megtervezni az utadat.”

Kőhalmi László

Röviden magamról

2021 –

Napjainkban…

Elindítom a blogoldalamat, persze nem csak öncélúan.
Az indulásban erőteljes hátbarúgásként segítenek a mögöttem lévő évek tapasztalatai, amik nem engedik elfogadni, hogy csak szemlélőként, rosszabb esetben áldozatként élik meg sokan az életet, és már el sem hiszik, hogy meg lehet változtatni a dolgokat.
Azt szeretném csinálni, amit mindig is csináltam. Mutatni az utat mindazoknak, akiknek erre szüksége van.

2021 –

2013 – 2021.

Veterán élet

Szerintem egy katona sosem lesz nyugdíjas, csak veterán.
Az élet másik oldalának a megismerése. Pihenés, írás, délig alvás.
Munkák itthon, és külföldön, elsősorban a biztonsági szektorban.

2013 – 2021.

1997 – 2013.

Magyar Honvédség

Felderítés, kiképzés, különleges műveletek, missziók.
Csupa olyan dolog, amiről nem hitték még gyerekkoromban, hogy képes leszek rá valaha is.
Még szerencse, hogy sosem másokat kérdeztem arról, hogy mi lehetséges, és mi nem.

1997 – 2013.

1989 – 1997.

Iskolák

Katonai kollégium, miközben a Dobóba jártam Egerben, majd katonai főiskola Szentendrén.
Nehéz kihívások, legalábbis azoknak, akik nem onnan jöttek ahonnan én.
Felderítő tiszt lettem, és mérnök-tanár.
Jöhet az igazi felnőtt élet!

1989 – 1997.

1975 – 1989.

Gyerekkor

Mit is mondhatnék…
Józsefváros, lecsúszott morálú szülők, szegénység, otthoni és utcai verekedések, sebek, éhezés, vagyis a lehető legjobb iskola!

1975 – 1989.


Instagram fotók